Miért írtam könyvet? Kulissza titkok
Azt gondolom, hogy mindenkinek az élettörténete megérne egy könyvet, hisz mindannyian keresztül megyünk nehézségeken, kihívásokon, jó és rossz élményeken, amikből mi magunk is és mások is rengeteget tanulhatunk.
Az én esetemben egyrészről az élettörténetemet írtam le, hogy hogyan jutottam ki egy útvesztőből, amit álbarátok és olyan élethelyzetek kísértek, amikben sokat hibáztam, majd sokat tanultam belőlük. Másrészről írtam egy olyan részt, ami a könyv második felét tartalmazza, ami egyfajta tanácsadásról szól, hogy az ember mit tegyen bizonyos helyzetekben.
Itt van ebből egy részlet:
“A könyv további része iránymutatásokból áll, amit tanácsoknak is hívhatnánk, azonban tanácsokat csak, akkor szoktam osztogatni, hogyha teljes egészében ismerem a másik felet és meggyőződésem, hogy amit javaslok neki arra befogadó, segít neki és a megértési szintünk hasonló és ügyelek arra, hogy ne terheljem őt le felesleges adatokkal, amik lehet jól hangoznának, de aztán nem kezdene vele semmit az illető. Ezáltal arra kérlek, hogy csak olyat fogadj meg az alábbiakban, amit jónak látsz és amivel nem értesz egyet azt nyugodtan hagyd figyelmen kívül és kérlek úgy használd őket, hogy a felelősség téged terhel.
Hat területet vizsgáltam meg, ahol az emberek a legtöbbször “elvéreznek”. A következő írásban területenként hét iránymutatást fogsz kapni, sűrűn előforduló problémákra. Lehetséges, hogy nem lesz mind neked aktualitás, viszont lehet van olyan a környezetedben, akinek tudsz vele segíteni. Ezek olyan tanácsok vagy tippek, amiket a saját bőrömön tapasztaltam meg és amiknek a működőképességét mások sikere is alátámaszt.
A család (szülők, testvérek):
Igazából mindközül ez lehet a legérzékenyebb terület, mivel ide mindenkit elég szoros szálak fűznek. Véleményem szerint akkor lehet igazán teljes az életünk, hogy ha szüleinkkel, illetve azokkal akik felneveltek minket jóban tudunk lenni, és örülünk egymás sikereinek és támogatjuk egymást. Elsődlegesen az a cél, hogy a szüleiddel jó kapcsolatot ápolj, vagy ha kell, minimalizáld a kommunikációt és nem az, hogy megszakítsd velük a kapcsolatot. De erre is volt már példa.
1. Mit tegyek ha megvetik és kritizálják a terveimet, céljaimat?
Ne mond el nekik azokat a célokat, amik még nem valósultak meg. Ilyen egyszerű. Ezt nehéz megállni, mert azt gondoljuk, hogy mindenki olyan jó szívű, mint mi. Ez igaz a barátságokra is.
A legjobb az, hogy olyannak mondjuk el, aki semmilyen negatív véleményt nem fűz hozzá, és támogat minket. Lehetünk elnézőek és mondhatjuk azt, hogy hisz ők a családom, ők ilyenek. Igen ám, de így nem lesznek elért célok. Hozzáteszem, hogy az esetek többségében nem rosszat akarnak neked a szülők, ha nem ők kicsit másabb, és szilárdabb nézőponttal rendelkeznek. Itt vékony pengeélen táncol a kritika és a személyes vélemény kikommunikálása az ő részükről.
Természetesen van építő jelleg “kritika” vagy iránymutatás, de ezt neked kell érezned és tudnod, hogy aki mondja az milyen szándékkal teszi ezt.
2. Mit tegyek ha nem bírom őket rávenni, hogy nekik is változtatniuk kellene?
Lehet, hogy a te családod is a TV előtt tölti az estéit és várják a híradót, ahol elmondják a “friss híreket”. Őket gyökerestül ne akard megváltoztatni. Ők évtizedek óta így élnek és a kedvedért nem fognak lemondani róla egykönnyen. A legjobb amit tehetsz, hogy nem rontasz bele a világukba mindenféle “okoskodással”, mert ezzel megtöröd a kettőtök közti kapcsolatot. Az a megoldás, hogy példát mutatsz és ahogy majd látják rajtad a változást, kívül és belül is, akkor majd egy napon felfigyelnek rád és megkérdezhetik, hogy ezt hogyan csinálod. Na akkor elmondhatsz mindent, de úgy hogy ne legyél velük lenéző. Ha látják rajtad, hogy változtál, akkor ők is nyitottabbak lehetnek újabb dolgok befogadására.
3. Mit tegyek ha fenyegetnek vagy zsarolnak?
Nem lenne szép dolog szemet hunyni afelett, hogy vannak családok ahol az agresszió minden napos lehet. Akár lelki, akár fizikális bántalmazásról is legyen szó. Ez egy olyan helyzet, amiből nagyon gyorsan ki kell szakadnod, mert így nem élet az élet. Saját felelősségedre és minden bátorságodat összeszedve lépj le! Nem lehetsz rabszolga, akit láncon tartanak meghurcolva. Neked etikus és erkölcsös környezetre van szükséged ahhoz, hogy boldog és sikeres életet tudj élni.
4. Velük élek, anyagilag függök tőlük és nem tudom, hogyan tovább.
Ez egy elég kiszolgáltatott helyzet és nem túl szerencsés sokáig húzni. Az a javaslatom, hogy keress szövetségeseket, akikkel össze tudsz bútorozni, barátok, kollégák, tanuló társak stb., úgy nem nehéz fenntartani egy albérletet. Ne gondolkozz sokat rajta, csak vágj bele. Pikkpakk elrepülhetnek az évek a “biztonságos” környezetben ahol könnyű eléldegélni, viszont ha lépnél akkor vennéd észre, hogy mennyire felszabadító az önállóság. Dolgozz keményen és menni fog. És nem utolsó sorban, a szükség nagyúr, ha kell elő fogod tudni teremteni azt, ami a megélhetésedhez kell.
5. Nagykorúságom ellenére korlátoznak, mint ha még mindig gyerek lennék.
Célszerű szüleinkkel jóba lenni és a családdal jó kapcsolatot ápolni, viszont vannak helyzetek, amikor meg kell védened a személyes önbecsületedet. Példa : “Kisfiam, annyit dolgozol, alig látunk, elhanyagolsz minket. Nem gondolod, hogy több időt kéne ránk fordítanod? És ha egy napon már nem leszünk?”
Rossz válasz : “Jajjjj már megint ezzel jössz, amikor csak telefonálunk állandóan csak piszkálsz. Majd megyek ha akarok, amúgy is ki sem látszódom a munkából. Na csá!”
Helyes válasz : “Igazad van, és köszönöm, hogy ezt elmondtad, megfoglak titeket látogatni még a héten. Viszont a munkámat senki sem végzi el helyettem, és az álmaimat meg akarom valósítani és ez az én felelősségem. Tudom, hogy megértesz engem. Szeretlek titeket, sietek hozzátok."
Érzed? Azért megmondtad neki, hogy a te munkádat senki nem végzi el, és neked fontos az életed, de ugyanakkor nem törted meg az ő realitását, mivel elfogadtad azt, ami az ő igaza.
6. Beleszólnak a párkapcsolatomba.
Fontos tudnod, hogy mindenkinek lehet igaza, az ő nézőpontjából. Ha a családodnak éppen nem szimpatikus a kiválasztottad, vagy azt mondják, hogy te jobbat érdemelsz és hozzád más illene, akkor ha elküldjük őket melegebb éghajlatra azzal nem leszel előrébb. Fontos, hogy ne menj bele a vitákba. Értesd meg velük, hogy felfogtad amit mondtak, és köszönöd, hogy elmondták a véleményüket, viszont neked ez a döntésed, mivel ők jó szülők ezért bízol abban, hogy megtudnak téged érteni. Ne engedd, hogy ez a műsor párod előtt történjen, kezeld diszkréten és legyél határozott.
7. Nem fordítanak rám elég figyelmet.
Az első javaslatom, hogy add azt, amire vágysz. Ha arra vársz, hogy anyu, vagy apu kimondja, hogy szeretlek és hiányzol, akkor hívd fel őket és mond meg nekik te. Ha arra vágysz, hogy megöleljenek, akkor öleld meg őket te. Ezek nem feltétlenül szokások, ezek az affinitás megnyilvánulása hogy a szeretetüket, hogyan mutatják ki neked. Szóval, ha nem dicsérnek meg, vagy nem ismernek el a szüleid akkor fogd meg most a telefonod és hívd fel őket, hogy mit köszönhetsz nekik személy szerint. Ha bátortalanabb vagy, akkor írj sms-t. Nyílván, hogy ha ezeket a köröket már jópársszor lefutottad, akkor erőszakkal nem nyerhetjük meg valakinek a figyelmét. Ha nem vagyunk érdekesek nekik, akkor fogadjuk el, hogy ők ennyire képesek jelenleg. Mutassunk jó példát és ne várjuk el, hogy figyelmet kapjunk. “
A könyv segíthet neked elindulni az önfejlesztés útján és akkor is segíthet ha már elindultál ezen az úton.
Valójában egy e-book-nak indult, hogy azt fogom majd online értékesíteni, de rájöttem és a teszt olvasók véleménye alapján olyan jól sikerült, hogy csináltam belőle egy könyvet. A könyvet a Karib tengerről hazafele jövet a repülőn ülve éppen felszálláskor fejeztem be.
A weboldalamon megtudod rendelni a könyvemet, hogyha érdekel a teljes könyv.
Köszönöm, hogy elolvastad.