A kiút reménye

Jelenleg Közép-Európa egyik legnagyobb és legkeresettebb tréner cégének vagyok a trénere és értékesítési tanácsadója, azonban ez a jelen és most ebben az írásban szeretnék neked egy képet adni arról, hogy hogyan jutottam el idáig.

Ahogy többeknek, nekem sem volt könnyű gyerekkorom, azonban én ezt megnehezítettem azzal, hogy a “rossz út” mellett döntöttem, ami sok-sok fiatalkori bajt okozott. Felelőtlen életmód, tanulási undor, hétvégi lerészegedős bulik, divat drogok, mások kritizálása és olyan súlyos személyiségbeli problémák, amik oda vezettek, hogy pánik beteg is voltam egy éven keresztül.

Ezeket nem azért írom le neked, hogy sajnálatodért esedezzek, hanem azért hogy egy tisztább képet adjak magamról és jobban megértsd, hogy miért foglalkozom azzal, amivel.

Egy diáknak nem lett eladva az a gondolat, hogy miért kellene tanulnia és hasonlóan egy “normál” embernek nem lett eladva az a gondolat, hogy olyan dolgot kellene tanulnia, ami előrébb viheti az életét, amivel jobbá válhat és amivel javíthat bizonyos hiányosságokon, amiknek kezelésével egy teljesebb életnek lehet részese. Jogos kérdés lenne az, hogy milyen a teljesebb élet és milyen az mikor az ember javít a hiányosságain, sőt új képességekre tesz szert. A válasz nem az, hogy egy olyan ember, aki a TV előtt ül és issza a sört vagy egy olyan, aki marokszámra eszi a tudatmódosító szereket a pillanatnyi “örömért”, ugyanis nekik az a gondolat lett eladva, hogy a négy fal között nem érheti őket baj és a felelőtlen életmód mellett semmilyen változásra nem hajlandóak már. Te is lehetségesen ismersz olyan személyt, aki folyton okosabb, mint te, mindig kijavít, nem tudsz a kedvében járni, nem tudod a tudtára adni, hogy amit csinál az káros, nem tudod rávenni a tanulásra vagy a változásra stb. Ők túlságosan is rögzültek egy hamis elképzelésben, amit folyamatosan görgetnek maguk előtt, hogy mit miért tesznek.

Egy vendéglátóipari középiskolát végeztem 19 éves koromban, amikor eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok tanulni. Nagy örömömre ez a nézőpont 23 éves koromban megváltozott és elkezdtem az önfejlesztéssel mélyebben foglalkozni. Ha nem tudtam volna különbséget tenni a korábbi kevésbé hasznos oktatási rendszer és a személyiségfejlődés általi örök tanulási folyamat között, akkor a mai napig mondogatnám magamnak, hogy “ez a sorsom” és egy sötét kocsmában tengetném a napjaimat öntudatlanul.

Körülbelül 8 évet lehúztam a vendéglátásban, mint szakács és séf. Volt egy olyan hamis elképzelésem, hogy ciki otthagyni azt a szakmát, ami választottam, mert ez úgy tűnhet mintha feladnám, amit akartam eddig. Az önfejlesztés közben felismertem, hogy a döntéseimet bármikor megváltoztathatom ha akarom. Én tudom, hogy nekem mi jó és nem más. Ez egy nagyon nehéz döntés volt, hogy otthagyjam a tanult szakmámat, de végtelenül hálás vagyok ennek az időszaknak, ugyanis emberré nevelt és nagyon sokat tanultam általa.

Jelenleg közel három éve vagyok értékesítési tanácsadó és az utóbbi másfél évben több mint ötezer ember előtt mondhattam el a történeteimet és tanulságaimat, mint előadó, amiért nem győzők elég hálás lenni.

Mit adhat neked ez a rövid történet?

Azt, hogyha van benned bármilyen kétely a jelenlegi körülményeiddel kapcsolatban, akkor elsősorban szedd elő az összes bátorságod és erőd, hogy felismerd és szembenézz azzal, hogy ami van az éppen nem a legjobb, majd kötelezd el magad, hogy mindent megfogsz tenni annak érdekében, hogy jobb és élhetőbb jövőd lehessen. Adok három saját tippet az életemből, hogy miket tettem és teszek, amik folyamatosan segítik az életemet:

Tanulok és amit tanulok azt alkalmazom is. Azonnal igyekszem átültetni minden a gyakorlatba. (Ha ez nehezen megy, akkor lehet, hogy nem a legjobb helyen tanulsz).
A környezetemben csak és kizárólag támogató és jó szándékú emberek vannak. Magyarán nincs a környezetemben egy energiavámpír se, aki elszívná az összes energiámat. Tehát az unatkozó, negatív és panaszkodó embereket szigorúan mellőzd!
Törekszem arra, hogy amit magamnak megígérek azt betartsam. Így nem okozok magamnak csalódást és így nem rombolom a saját önbecsülésemet. Az egyik legfontosabb dolog, hogy amit magadnak megfogadsz, hogy megteszed, akkor ténylegesen tedd is meg. Ha nem megy, akkor lépj egyet vissza és ígérj meg egy kicsivel kevesebbet és teljesítsd azt, majd emeld fel újra. Én így futottam le pár hete a fél maratont. Először csak 4-5 km-t futottam le, majd felvittem 10-re, majd 14-re és aztán lefutottam 21.13 km-t.
Produktívan dolgozom! Az életünk közel kétharmadát a munkánkkal töltjük. Ezért is nagyon fontos, hogy, amit csinálsz az egyezzen a saját életed céljaival is és küldetésével is. Igaz az a mondás, hogy munka nemesít. Ha dolgozol és egy olyan terméket állítasz elő, ami ténylegesen más hasznára is van, tehát értékes, akkor ettől jól érzed magad és folyamatosan egy jó érzelmi szinten tartod magad ezzel. Tehát legyél aktív és termelékeny!

Még sok-sok javaslatom lehetne, viszont így általánosítva ezek a legfontosabbak jelenleg az életemben és ezek azok, amik folyamatosan végig kísérik a sikereimet.

Azoknak tudtam eddig segíteni, akik ki akartak törni a megszokott mókuskerékből, azoknak, akik sikeresebben akartak az értékesíteni és nem utolsó sorban azoknak, akik jobban akarták kezelni az emberi kapcsolataikat. Küldetésem, hogy, minél több embernek tudjak segíteni a nehézségében és egy jobb társadalomban éljünk. Köszönöm, hogy elolvastad, igyekszem értékes és hasznos tartalmakat gyártani a jövőben is. Jelentkezz egy díjmentes tanácsadásra vagy töltsd ki az ajándék önismereti tesztet!

Köszönöm, hogy elolvastad!